Szia Marianna ! igazad van sokan nem törődnek a házi állataikkal csak vannak nekik nem kapnak törődést én ismerek olyan gazdit aki még a fejét se simogatja meg a kutyájának ,nekem van farkasordas kutyám és cicám nagyon szeretik egymást a férjem a cicát kamaszkorában hozta haza féltem ,hogy a Lilikém bántani fogja de a kóbor cica rögtön meg puszilta és egyformán szeretjük őket és ők is szeretik egymást a cica a főnök ha más macskák bántani akarják a Lilikém meg védi őt el neveztük testőrnek , el utaztunk egy hétre nagyon hiányoztak a kedvenceink és haza jöttünk ,nagyon boldogok voltak Lilikém állandóan a sarkamba van ha egyedül vagyok itthon meg változik a viselkedése nagyon félt és figyelmesebb vigyáz rám nagyon és nem csak ezért szeretem nagyon ,mivel beteg vagyok és ha nem érzem jól magam ő akkor még figyelmesebb egyszóval imádom őt.

Előzmény

Válasz

az én kutyám család tag és így lehet boldog ha ő büdöset fingik az orrom alá mert a fejemnél alszik akkor nem lököm le az ágyról hanem finoman arrébb tolom és kiszellöztetek utánna misem történ alszom tovább. én igy adom elő már 13 éve öreg a kutyám de az enyém.és büszke vagyok rá.a boldogságot honnan mérjük és milyen mérték egységgel?? tudjátok

Válasz

Remélem , a mi két nagy kutyánk boldog! Amint elmegyünk otthonról, odaülnek a kapuhoz és, amíg haznem érünk ott várnak bennünket. Az anyakutya Bobszi műtéten esett át, hogy, ne legyen a fiától gyereke. A kölyökkutya, Brúnó még mindin szeleburdi, súlyánál fogva néha sérüléseket okoz, de nagyon szeretjük mi is őket. Bobszinak 13 kiskutyája született /egy élettelenül/, a többi az apra hasonlított, de sajnos lányok voltak. Orvost hívtunk, hogy elaltassa őket. A zsömleszínű négy kutya fiú lett, háromnak gazdit találtunk, de Brúnót megtartottuk,mert ő hasonlított legjobban anyukájára. Róluk küldök majd ezentúl képeket. Kökszönöm,hogy elolvastátok és megnéztétek őket, mert egyik sem fajtiszta ,de nagyon szeretetreméltóak!

Terka

Válasz

Az én kutyulim legfőképp attól boldog,ha mindannyian otthon vagyunk vele.Reggel,amikor felkelek,még szédelgek,alig látok,de az első,hogy megsimogatom a buksiját.Ő ekkor szépen oda ül a hűtőszekrény elé,én meg előveszem a reggelijét,friss vizet kap.Elégedetten visszamegy a kanapéra és addig figyel míg tusolás után sminkelek,felöltözöm,kávézom.Megvárja a fogmosásomat,rám néz,megpuszil és bemegy a többiekhez a szobába egyenként ébreszteni őket.Nem sír utánam.De,ha nem munkába megyek,pontosan tudja,sír,zokog alig bírunk vele,minden hova akar velünk jönni,fél egyedül.Ő menhelyi kutyus,talán erre vezethető vissza.Haza érkezem a munkából nagyon boldog,ugrál,puszilgat rohan a zsiráfjáért és el kezd játszani.Produkálja magát.Hiszem,hogy minden kutya egyéniség.A lelkükben sokkal több van,mint nekünk emberekben. Boldogok,ha velünk lehetnek,várnak ránk míg meg nem érkezünk,mindig hiányzunk nekik!!Minket legjobban a kutyánk tud boldoggá tenni.

Válasz

Jó a cikk csak az a baj, hogy az nem olvas ilyesmit akinek kéne! A mi kutyánk boldog mert úgy kezeljük mint egy családtagot sok szeretetet és törődést kap, amit ő is viszonoz,mindig hűséges marad, élete végéig!

Válasz